Lamentációk 2:2 Magyarázata

A Lamentációk 2:2 azt a fájdalmat és bánatot motívumot idézi elénk, amely Isten népe, Izrael sorsát övezi. A vers így szól: "Az Úr féltékeny volt a Sionra; elvetette Izrael sátorát; elfelejtette az Ő lábainak gyülekezését." Ez a vers egy mély és fájdalmas képet fest a város pusztulásáról és Isten népének szenvedéséről.

Általános összefoglaló

Az alábbi szólamok és értelmezések segítséget nyújtanak azoknak, akik a bibliai versek jelentését, bibliai vers értelmezését, és bibliai vers magyarázatát keresik.

• Fájdalom és veszteség: E vers a fájdalmat tükrözi, amelyet Izrael szenvedett a bűnei és Isten elhagyása miatt. Az Úr elvetette népét, ami az Istennel való kapcsolat megszakadását is jelzi.
• Ítélet és megtorlás: Isten féltékeny volt Sionra, amely arra utal, hogy Izrael elhanyagolta Őt, és visszaélést követett el az Ő jóságával. A versek az ítélet összefüggéseit és a bűn következményeit is szóba hozza.
• Kontraszt a reménnyel: A Lamentációk egésze a remény és a fájdalom kontrasztját is bemutatja; a nép szenvedése közepette a jövőbeli remény keresése is jelen van.

A kommentárok alapján

Az alábbiakban a Matthew Henry, Albert Barnes és Adam Clarke által írt kommentárok összefoglalása található:

Matthew Henry: A bölcs megfigyelése szerint, az Úr féltékenysége a bűn és a lázadás ellen irányul, amely Sionra nehezedik. A reménység újjáépítése alapját képezi a bibliai összefüggéseknek.

Albert Barnes: Sion pusztulása és Isten próbája az Ő népe számára, amely eszünkbe juttatja, hogy a bűn súlyos következményekkel jár. A kapcsolat és a kommunikáció elvesztése Isten és az ember között éppen egy ilyen bűnésés következményeként valósul meg.

Adam Clarke: Clarke hangsúlyozza, hogy a versben megjelenik az Isten iránti féltékenység, ami hasonlít az emberi érzelmekhez. Isten szeretete oly mélységes, hogy a nép bűnei miatt szenvedett, amit a nép vétkei másokhoz hasonlóan leírnak.

Bibliai kereszthivatkozások

A Lamentációk 2:2 szorosan kapcsolódik az alábbi bibliai versekhez:

• Jeremiás 29:10: "Mert ezt mondja az Úr: Amikor eltelik a Babilonban sínylőnötök határidője, akkor én meglátogatom titeket," amely a babiloni fogságra és a reményre utal.
• Ézsaiás 54:7-8: "Egy kis időre elhagytalak, de nagy irgalommal visszahozlak;" az Isten irgalmát és szövetségét hangsúlyozza.
• Hóseás 11:8: "Hogyan adhattam volna fel Efraimot?" ami Isten mély érzelmi állapotát tükrözi népével kapcsolatban.
• Példabeszédek 3:12: "Mert a kit megtartja az Úr, azt megveri," ami az isteni nevelés és fegyelem kapcsolatát hangsúlyozza.
• Zsoltárok 51:11: "Ne vess el engem a te orcád elől," ami a bűn okozta elválasztást és a kiengesztelődést hangoztatja.
• Miká 7:9: "Viselik bűneimet," a nép bűneinek súlyosságát emeli ki.
• Zakariás 1:3: "Térjetek meg hozzám," amely az Úr Istenhez való visszatérésre hív fel.

Összegzés

A Lamentációk 2:2 istentisztelet alatt vonja be a gyülekezetet, és emlékeztet arra, hogy Isten iránti hűtlenség következményekkel jár. Bátorít minket arra, hogy keressük a kapcsolatot Istennel, hiszen Jézus Krisztus az emberi bűntől való megszabadulás reménysége, és az Ő kegyelme nyújt megoldást a vétkeinkre.

Ez a vers kifejezi a fájdalmat és a bűntudatot, de ugyanakkor hintázik a remény és a kiengesztelődés üzenetével is. Keresni kell a városok elveszített dicsőségét, és újra fel kell fedezni a hitet és a bizalmat Istenben.